[298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 - Értem. - válaszoltam majd végigmértem az idegent. Valami Mihael, vagy mi. Hehh, találó név.. Nem láttam veszélyesnek, így kicsit lazábbra vettem a tartásom, és a kezeim teljesen elhúztam a zsebemtől.
- Mit kerestek itt,az erdőben? - kérdeztem,egy kis flegmasággal a hangomban. A fejemet elfordítottam Mello-ról. Ha jól emlékszem, ez a neve. A földet bámultam, és ügyeltem, hogy véletlenül se nézzek feléje. A végén még megvakítanám.
|
 Az én nevem Mihael Keehl....De a Mellot jobban szeretem.* kivettem valamennyire a kezem a zsebeim mélyéből. Végigmértem az alakot. ~Nem tartok tőle, de nem árt vele vigyázni.~ valami ilyemit gondoltam és közelebb mentem hozzá pár lépést majd megálltam.*
|
Gondterhelten felsóhajtottam. Kiléptem a fák takarásából, és felfedtem arcom az idegenek előtt. Egy szőkehajú férfival találtam szembe magam, nálam idősebb lehetett. És egy lánnyal is, aki egy fa mögött lapult, ő - feltételezéseim szerint - valamivel fiatall nálam. A hajam továbbra is a szemembe lógott.
- A nevem Alex Woods - válaszoltam határozottan. Döntést hoztam. Kezemet kivettem a zsebemből. Elvégre, ha támadni akarnának, azt már megtették volna habozás nélkül. De ha mégis, azért nincs messze a kezem a zsebemtől, és az ott lapuló késektől. Vagy az övemre erősített dobócsillagoktól, és pisztolyomtól.
|
Ezt én is kérdezhetném. * feleltem picit érdes hangon. Megálltam. Egyre hevesebben vert a szívem. Izgatott voltam, hogy ki is lehetett az... Egyben kissé tartottam is, hogy Erzának baja esik, hisz Ő hasonlít arra a lányra akit megmentettem, de sajnos ő a rövidebbiket húzta.*
|
A léptek elhalkultak, majd teljesen megszűntek a hangok. Előrébb léptem , kezemet továbbra is szorosan a zsebembe simítottam. Szinte tapintani lehetett a feszültséget a levegőben. Mintha egyszerre minden megállt volna. Körülöttem már nem léteztek a felhők, madarak, az erdőt sűrűn borító fák: csak a két idegenre öszpontosítottam.
- Ki van ott? - tettem fel a kérdést határozott, bátor hangon. Kezemet ki nem vettem volna a zsebemből.
|
 *Az egyik pillanatban még mellette sétáltam a másikban meg már egy fa mögött lapultam.Onnan néztem hogy mit csinál*
|
Az elég jó képesség.* feleltem, majd hirtelen megtorpantam, mikor egy közeledő alakot láttam meg. Megfogtam Erza csuklóját és óvatosan belöktem egy fa fedezékébe. Mikor biztos voltam abba, hogy ő biztonságban van, akkor becsúztattam a kezem a kapátom zsebeibe, felkészülten menni előre, ha balhé lesz, ne engem érjen elsőként. Szép lassan megindultam előre.*
|
Hirtelen kinyitja a szemét. Léptek zaja hallatszik a távolban. Erősebben fülel, majd megállapítja, hogy ez nem állat, hanem ember. Ráadásul ketten vannak.
~ Na, ebből semmi jó nem sülhet ki... ~ gondolja magában, majd egy gyors mozdulattal felpattan a koszos,nedves földről, és tesz pár határozott lépést a hangok irányába. Megrázza a fejét, hogy haja újra a szemébe hulljon, majd kezét szakadt,régi farmernadrágja zsebébe süllyeszti. Innen hamar ki tudja rántani a késeit, ha harcra kerülne a sor.
~ Mert ugyebár, felkészültnek kell lenni mindenre. Bármi történethet, bármikor..~
|
Kisebb sérüléseket tudok vele meg gyógyitani*Mondja majd elteszi*
|
Oké induljunk * feláll elteszi a fegyvereit és elindul.* És mit tud?
|
Ez csak az én fegyver féleségem.*Néz rá a kőre majd újra Mellora*Sétálhatunk ha akarsz*Mosolyog és feláll*
|
Az mi?* érdeklődve nézi* Nem sétálunk egyet? Unok itt lenni..
|
Aha...értem*Mosolyog közben pedig előveszi a gyógyitó kövét és fényesíteni kezdi*
|
Néha szükségem van rá. * elmosolyodva jelentettem ki*
|
Amúgy megkérdezhetem hogy miért van nálad fegyver?*Kérdezi kiváncsian*
|
Magányosan,gondolataiba merülve sétálgat a kihalt erdőben. Hirtelen megáll ; gondterhelten felsóhajt, majd hosszasan bámulja az erdő talaját. Lassan leereszkedik a földre, hátát egy vaskos törzsű fának támasztja.
~ Milyen kihalt itt minden...még a levelek suhogását is lehet hallani, amint beléjük kap a szél. Ezek után nem tudom elképzelni, hogy valamilyen élőlény, akár ember vagy állat tartózkodjon itt...~
- Bár igaz, a tűzben minden kipusztult.hogy is gondolhattam volna, hogy van itt egy kis élet...- motyogja magának, majd eltűri ápolatlan, bozontos haját a szeméből, és felnéz az égre.
~ Úgy sincs itt senki, akit megvakíthatnék...~
Hosszasan bámulja a kék eget, gyönyörködik a felhők kék tengerében.
- Legalább ezt nem pusztíthatta el a tűz..soha nem is fogja. - mondja hallkan magának.
Becsukja a szemét, és erősen öszpontosít, hátha hall valami mozgást.
|
De azért visszaveszem őket magamhoz.* Rambo mászásba odamászik, majd vissza.* Akkor jó..
|
Annyira nem...*Mosolyodik el*
|
Akkor nem vagy az...*nézi vigyorogva.* Még fegyver nélkül is ijesztő vagyok?
|
Nem vagyok kislány...*Mondta duzzógva és egy kicsit közelebb csúszott*
|
[298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés