[298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Tényleg? * mosolyog és mellé megy.* Miért takarod a szemed a hajaddal?* kiváncsian kérdeztem. Már nem tartottam tőle. Nem tudom miért, de már nem.*
|
 - Ugyan már, nem vagy a terhemre. Úgyis tök egyedül lófrálok ebben a kihalt erdőben egész nap...- mondta boldogan. ~ Végre valaki, aki megbízik bennem, akiben megbízom, és végre nem kell egyedül lennem! ~ gondolta, majd felnézett az égre, a szemébe lógó haján keresztül. Nem akarta, hogy Emily meglássa vérvörös szemeit, a végén még megijedne tőle, vagy azt gondolná, hogy vámpír. Márpedig nem akarta elveszíteni új barátját.
|
-Köszönöm. *elveszi és iszik belőle egy kortyot, majd visszaadja.* -Sehol... Vagy is van egy hely... De oda nem szeretek járni... Túl sok az emlék...* feleltem és közelebb mentem hozzá.*-De igazából, nem szeretnék a terhedre lenni...
|
Előveszi a bőrkötésű kulacsát, majd odanyújtja Emilynek.
- Parancsolj. Igen, valóban szép hely. Azért is táboroztam itt le. Meg mert közel van a patak. És te, merre laksz? - mondta mosolyogva, elfordított fejjel. Kivette a zsebéből a fegyvereit, késeket, pisztolyát, dobócsillagokat, majd berakta a házába. Remélte, hogy Emily megnyugszik,és nem fél már tőle.
|
Egy kis vizet, ha kaphatnék.* mondtam halkan. Körbenéztem* Szép hely...* mondtam és visszanéztem Alexre. Végigmértem, majd egy picit elbambultam.*
|
- Ugyan,semmiség,Emily. - mondta neki kedvesen. Érezte, hogy egy kicsit tart tőle.
- A lakhelyemre. Biztos éhes vagy, és szomjas is. Vagy pihenni szeretnél. Igaz, nem valami modern, de a célnak megfelel. - mondta Emilynek, amikor odaértek. Leült a földre, hátát egy fának támasztotta.
- Kérsz valamit enni? Esetleg inni? - ajánlotta fel barátságosan.
|
Az én nevem Emily Rose. Köszönöm, hogy megmentettél.* mondtam hálásan. Éreztem, hogy segíteni akar rajtam, és éreztem azt is, hogy jó kezekbe vagyok. De mégis remegtem... Rmegtem a félelemtől, s tartottam tőle... Tartottam egy picit Alextól* Merre megyünk?
|
- Várj,segítek - mondja kedvesen, majd határozottan,mégis gyengéden felhúzza a földről a lányt.
- Alex Woods a nevem. Biztos, hogy nincs semmi bajod? - teszi fel mégegyszer a kérdést. Átkarolja a lányt, hogy így is támogassa az ingadozó járást, ne dőljön el. A lakhelye felé indul vele.
~ Azért jó lesz, ha elviszem magamhoz. Biztos kimerült, és szeretne biztonságosan pihenni. Lehet hogy éhes, meg szomjas is. Nem hagyhatom itt. ~ gondolta magában,miközben már félúton járnak a menedékhelye felé.
|
 Nem kell , de azért köszönöm*Mondtam majd megöleltem és lemásztam a kötélen.Amikor leértem elindultam ételt keresni*
|
N....nincs...* feleltem és felnéztem rá.* Kö....kö...köszönöm... Nincs semmi bajom...* megpróbáltam, felkelni, de a remegéstől nem nagyon sikeredett.* Hogy hívnak?? * próbáltam egy mosolyt megejteni, de nem nagyon sikerült.*
|
 Oké lekisérjelek?* kérdeztem kicsit álmosan.*/ most megyem majd re/
|
Előlép a fák mögül, és a lányhoz siet. Alaposan végigméri.
~ Szerencsére nincs nagy sérülése, de azért kisebbek még lehetnek...meglátjuk. ~ gondolja.
- Nyugalom. Mostmár biztonságban vagy. - mondja a lánynak kedvesen, és mosolyt erőltet az arcára. Lehajtott fejjel beszél hozzá, hogy még véletlenül se nézzen a szemébe.
- Jól vagy? - kérdezi aggódva, majd kezét a lány karjára teszi. Csak reménykedik benne, hogy nem történt semmi baja. Nem hiányzik neki, hogy valakit gyógyítgatni kelljen. De azért örül, hogy végre találkozott valakivel ebben a zord erdőben.
|
Köszönöm szépen hogy szállást nyújtottál nekem , de most megyek.*Mosoly*
|
Neked is..*feleltem.*
|
* A nagy dörrenésre összehúzza magát. Pár könnycsepp szalad ki a szeme sarkából. A farkasra néz, aki halottam fekszok mögötte. Nem mer felkelni, inkább összehúzza magát. Nem bírja felfogni, hogy mi történt. ~ Mi....Mi....Mi történt?~ gondolkodik. Félve néz fel az égre, és méginkább összehúzza magát.*
|
*Amikor felkelltem kimentem a szobából*Jó reggelt*Mosolyodtam el majd ásitottam egyet*
|
Kétségbeesett kiáltozás töri meg a csendet. Azonnal felpattan, és a pisztolyáért nyúl. Beleszagol a levegőbe.
- Hmm...farkas. - állapítja meg undorodva. Futásnak ered a hang irányába. Nemsokára meglátja a nagy fekete farkast, ahogy egy lányt húz maga után. Egy fa mögé bújik. Pisztolyát a nagy dögre tartja, majd lő. A fa mögül csak annyit lát, hogy a farkas elterül.
~ Remélem, nem esett baja a lánynak..~ gondolja.
|
* Nyújtózkodtam, hisz kora reggel volt. Kicsit kényelmetlenül aludtam az éjjel, ezért elfeküdtem a nyakam.* Utálok itt aludni.... *suttogtam.*
|
*Élvezi a reggeli napsütést, és a fák és fű harmatos illatál. Egy patak felé tartottam, amikor valami zajt hallottam a bokor mögül.* - Ki van ott? *Kérdeztem kicsit halkabban, hisz nem akartam a táj szépséges csendjét elrontani. Csak egy morgást hallottam. Kicsit hátrébb léptem. A szívem majd ki ugrott a helyéről. Kilépett. Egy fekete farkas jött elő. A farkas szemében csak a gyilkolási vágy égett. Vicsorgott. Nem volt jobb döntésem, elfutottam. Ő bicegve futott utánnam. A harmatos fű puhasága miatt megcsúszott a lábam és elestem. Nem sok kellett a rejtett patakig. A farkas elkapta az egyik cipőmet és próbált húzni, de én megrugtam. Annyi időre lefoglalta még fel tudtam állni, és tovább tudtam futni. A szememben félelem és gyülölet tükröződött. Féltem a farkastól. És gyülőltem magam mert nem tudtam magam megvédeni. Megint elcsúztam és a farkas utolért. A fogát beleakasztotta a cipőmbe és húzni kezdett* -Valaki... Valaki segítsen!!*kiabáltam torkom szakadtából*
|
Álmosan kibotorkál újdonsült lakhelyéről, majd körülnéz.
~ Már most reggel van..ilyen hamar?! ~ gondolja, majd a nagy, narancssárga korongot vizslatja az égen, minek a fénye csak néhol tör át a sűrű fák adta homályon. Iszik a kulacsából, amelybe tegnap töltött vizet, majd a patakhoz megy, és megmosakszik.
~ Enni is kéne valamit... ~ feláll, és elindul egyenesen előre. Pár percnyi járás után az erdő olyan részére ér, ahol a fák sűrűbben állnak. Leguggol az egyik terebélyes, vastag törzsű fa mögé és vár. Nem is kell sokat várnia, egy kisnyúl tűnik fel,egész közel. Előcsúsztatja övére erősített pisztolyát, majd a nyúlra szegezi. Egy percig tétlenkedik, próbálja beállítani a szöget,hogy pontos legyen a célzás. Bumm! Lövés hangja töri meg az erdő zavartalan csendjét.
- Megvan. - suttogja hallkan, majd elteszi pisztolyát, a nyúlhoz siet és visszaviszi a lakhelyére. Tüzet gyújt, megsüti, majd jól megreggelizik belőle.
- Hmm, ez laktatós volt. Már csak azt kéne kitalálni, hogy mit csináljak egész nap.
|
[298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés