[298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 shioya nanami
-egy vámpír?vagy talán a nevemre vagy kíváncsi?*még mindig mosolygott s úgy kérdezte.majd még közelebb ment hozzá,már csak olyan 5 m távolság volt köztük.*~egy ember....~*mosolya nem azaz igazi emberszerű boldog mosoly volt,hanem pimasz,gyerekes,játékos mosoly.*
|
<font class="\\\"Apple-style-span\\\"" new="" roman\\\',="" times,="" serif\\\"=""> Kb. 10percnyi járás után egy alakot pillantott meg, nem messze tőle.
- Ki van ott? - mondta határozottan. A kezét kivette a zsebéből. Elvégre, jó ha nem azonnal "gyilkolós" szándékkal közelít meg valakit.
|
shioya nanami
*egyre gyorsabban közeledett emilyék felé.2 percbe sem telt bele és máris csak pár m-re volt alextől,és még párra emilytől.körülnézett végül a tekintete az emberen akadt meg.végig mérte őt majd kislányosan elmosolyodott.*-de rég láttam élőt...*jegyezte meg magának,miközben egyre közelebb sétált..*
|
 Jó...*feleltem hallkan és leül a földre az ajtóval szembe ~Mi lesz, ha történik vele valami?~ Csak ezen gondolkodtam.. a tőrők mellettem voltak. *
|
- Nem akarom, hogyha esetleg adódik valami...olyan..helyzet, akkor bajod essen. - válaszolta, majd beleszimatolt a levegőbe, és elindult a szag irányába.
Kezeit szorosan a zsebéhez simította.
- Maradj itt,kérlek. Mindjárt jövök - mondta.
|
-Jó....*feleltem és bementem a házba. Elővettem a tört bakancsomból és ledobtam a földre.* - Miért nem mehetek veled?
|
Rámosolygott Emilyre. Felállt, majd a házába ment a fegyvereiért. Megtöltötte a pisztolyát, a dobócsillagokat kiélesítette, és a késeket is, majd eltette őket.
- Bocsánat,de meg kéne néznem, hogy mi van azzal az őzzel. - mondta a lánynak. Nem akarta kiborítani, pedig már szinte biztosan tudta, hogy vámpír ólálkodik itt az erdőben.
- Kérlek maradj itt addig, menj be a házunkba, ott biztonságban vagy. - mondta neki mosolyogva.
|
shioya nanami
*miután kiszívta az utolsó csep vért is az állatból elengedte a tetemet és felegyenesedett.az élénken világító vörös szeme,vesztetett élénkségéből.a szája szélén vérfolt volt.beleszagolt a levegőbe és elmosolyodott.*-emberek...*mondta magának majd elindult a szag irányába.*
|
-Tudom...És köszönöm.*Mosolyogtam. Bár a mosolyom mögött, mégis ott volt a rettegés. ~Olyan jó érzés.. Végre egy ember, aki kedvel.~*
|
- Állat.Őznek tűnik. - mondta, és próbált nyugodt hangot megütni. Magához szorította Emilyt.
- Nyugi, semmi baj.Mellettem biztonságban vagy - suttogta a fülébe, próbálta megnyugtatni. Beleszagolt a levegőbe. ~ Hmm...emberszag. de azért mégse teljesen ember. inkább...vámpír! ~ gondolta, miközben beléhasított a felismerés. ~ Jobb lesz, ha megnézem. Legalábbis, mindjárt...olyan jó ilyen szorosan mellette lenni.Még egy kicsit élvezni akarom a pillanatot ~
|
 Hát jó...* hátat fordít és leül az egyik fa tövébe*/ésmost egy órás pill/
|
 Maradj csak itt*Mondtam*Nem kell segítened.Egyedül is elboldogulok*Mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára*Majd még talizunk*Mondtam majd a raktárok felé vettem az irányt*
|
Megyek veled.*utánna megy*
|
Mi volt ez?* felkaptam a fejem a nyüszögésre.* -Ez valamilyen állat?*kérdeztem tőle miközben elfogyaztottam az almát. Megint rettegés fogott el és az arcom is elfagyott*
|
*Rámosolygok majd felállok*Megyek és keresek valami esti szállást*Mondtam és elindulok*
|
- Nem, köszönöm - mondja mosolyogva. ~ Szétvet a boldogság. Hát gondoltam én arra valaha is, hogy találok valakit aki ilyen kedves hozzám, mint Ő? Végre nem kell egyedül lennem. ~ gondolta, majd boldogan vizslatta a felhők kék tengerét, melyek szétterültek az égen. Most másképp látta őket, mint amikor egyedül volt.
|
-Köszönöm* Ragyogó szemekkel elveszi és beleharap.*- Kérsz?* Mosolyog. ~ Boldog vagyok. Végre találkoztam valakivel, aki kedves, és akinek almája is van~ gondoltam.*
|
shioya nanami
*az erdő egyrészét már jobban ismerte,mint a saját tenyerét.sokszor visszatért arra a helyre ahol vámpírrá változtatták.ma is azon a helyen volt.egy magas fa egyik ágán ült.egy közeli bokorból zajt hallott és leugrott a fáról.egy őz szalad ki a bokorból.nami már rég nem ivott vért,ezért a vadász ösztönei erősödtek benne.szeme élénkebb vörös lett és vámpír fogai is megnőttek.az őz után szaladt és nem telt sokidőbe elis kapta.mikor belemélyesztette a fogait az állat nyakába, az hangos, fájdalmas nyüszítést adott ki,mit szinte lehetett hallani az egész erdőben.*
|
Igazad van*mosolyog*
|
Kicsit meglepődik Emilyn, de azért örül a közeledésnek. Gyengéden átkarolja a lányt.
- Almám pont van,tartaléknak. - mondja, majd hátranyúl és előkotor egy szép piros almát a házából, és Emilynek adja.
- Tessék. - mondja mosolyogva.
|
[298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés